Mi is tulajdonképpen az egészség és mi a betegség?

Az alábbi cikk üzeneteit nagyon fontosnak tartom. A betegségeim és kríziseim során rendkívül sokat segített nekem ez a megközelítés, és a terápiás munkámban is meghatároz. Kissé hosszú írás, de megéri időt szánni a végigolvasására. Wilfried az egyik első tanárom volt, Hamburgban él.Többször tartott továbbképzéseket nálunk, és tudom, hogy sokaknak ugyanolyan meghatározó élmény volt őt hallgatni, mint nekem.

A cikk eredetije

A cikk a 2004-es, Kientalban megrendezett Európai Shiatsu Kongresszus nyomtatott anyagából származik. Németül:http://www.schule-fuer-shiatsu.de/frames/ie/frameset_7.htm 
Fordította: Tóth Eszter

Wilfreid Rappenecker írása

Amikor fiatal orvosként a nyolcvanas években a shiatsuval kezdtem foglalkozni, az nem utolsó sorban azért történt, mert az iskolában tanított orvoslással kapcsolatban állandóan az volt az érzésem, hogy valami nincs rendben. Nem igazán tudtam megfogalmazni; leginkább a valódi élettel való kapcsolat hiányzott nekem belőle. Egyrészt a kórházi vagy rendelői betegek életéhez való kapcsolat, de a kapcsolat ahhoz is, amit számomra az élet jelentett. Tudni akartam, hogy tulajdonképpen mi is az élet, és azt is - mert érzésem szerint ebben világosan megmutatkozik az élet - hogy mi az egészség és mi a betegség.

Az iskolában tanított orvoslás válasza erre számomra túl felületes volt: A betegség, pongyolán fogalmazva, azt jelenti, hogy valami nincs rendben a testtel (és néha a lélekkel), és egészség akkor van, amikor nincs betegség.

Egy darabig aztán lelkesített a WHO egészségmeghatározásában az a látnoki kívánalom, mely azt mondta ki, hogy az egészség több, mint a betegség hiánya, sokkal inkább jelenti egy ember általános jólétét. A shiatsu gyakorlás aztán megmutatta számomra, hogy a WHO egészségfogalma túlságosan látnoki, és nem igazán enged az ember jelenlegi konkrét valóságáról valamit is megállapítani.

Én legalábbis még nem találkoztam senkivel, aki pár napnál vagy hétnél, nagyon ritkán pár hónapnál tovább az általános jólét ilyen állapotában lett volna. E szerint az elképzelés szerint az emberek éppen csak órákig vagy napokig lennének egészségesek, de már hosszabb életszakaszokban nem.

Ezért egy másik tézist szeretnék itt megkockáztatni, az egészség olyan elképzelését, amely a gyakorlatban számomra bevált, és amely a tanításomat is nagymértékben befolyásolja:

Az egészség az ember nem szűnő kibontakozása (egy nagyobb egész részeként).Ez a kibontakozás vagy fejlődés természetének megfelelően nem egyenletes és folyamatos, hanem lépésekben, szakaszonként történik.A fejlődési lépések az egészség kifejeződései. Szubjektív módon, gyakran bizonytalanság vagy nem jól lét, néha betegség idején éljük meg őket - testi, szellemi, lelki vagy szociális szinten. A lépések azonban mindig a folytonos kibontakozás pozitív erejének megnyilvánulásai, és természetüktől fogva átmenetiek.

Ezen elképzelés alapján a nem jól lét, a szenvedés és betegség érzetei nem állnak szükségszerűen ellentétben az egészséggel, sokkal inkább az egészség fontos és integrális részének tekinthetőek. Nem minden esetben zárja ki egymást az egészség és a betegség.

Ez első hallásra ellentmondásos, de, ha egy kicsit utánagondolunk, belátható. Így egy egészleges szemléletmódban a gyermekbetegségeket fontos lépéseknek tekinthetjük a gyermek fejlődésében. A fájdalmas, és a bizonyos körülmények között kézzelfogható betegségekkel járó életkríziseket utólag gyakran az ember életének fontos és pozitív eseményeiként ismerhetjük fel.

Egy ilyen látásmód indokai

A természettudományos irányultságú orvoslás az embert a gyermek- és ifjúkori, anatómiai és fiziológiai növekedési- és érési folyamattól eltekintve egy állandó, kész képződménynek tekinti. A fenti meghatározás ezzel ellentétben egy olyan modellből indul ki, melyben az ember élethosszig tartó érésben és kibontakozásban van, miközben ez az érés és kibontakozás nem mentes a problémáktól és szenvedésektől.

A társadalmunk köztudatában a szenvedés és betegség élesen elkülönül az egészségtől. Az egészség és jólét=jó, a szenvedés és betegség=rossz. A fenti meghatározás szerint egy ilyen felbontás értelmetlen.

A szenvedés és betegség sok aspektusa, ha azok az ember fejlődésének kifejeződései, az egészség egy részévé válnak, annak egy részévé, mely mindenféle mazochista irányultság nélkül tekinthető pozitívnak és kívánatosnak.

A természettudományos orvoslás felsőbbrendűsége - és éppenséggel a WHO egészségelvárása is - ahhoz vezettek, hogy a szenvedés- és panaszmentességet szinte az ember alapvető jogainak tekintjük. Sőt, az ember halálának elkerülhetetlenségét is megkérdőjelezik. A szenvedés, betegség és halál elutasítása értelmetlenné és terméketlenné teszi az életünk ilyen szakaszait, és mérhetetlenül felnagyítja a szubjektíven átélt szenvedést.

Ellenben ha a krízis időszakait, de bizonyos testi és lelki szenvedéseket, végül a halált is, melytől mindannyian félünk, valamiféle jó, szükséges és pozitív dologként fogjuk fel, az csökkenti a szenvedést és megkönnyíti a fejlődési lépéseket, melyek általuk jutnak kifejeződésre.

Ha a szenvedésre és betegségre valami alapvetően rosszként tekintek, melyet meg kell fékezni vagy szüntetni, akkor szakadékot teremtek, mely elválaszt engem ettől a gyakori és fontos élettapasztalattól. Ez nehézzé, sőt lehetetlenné teszi, hogy megértsem annak értelmét, amit egy szenvedéssel teli tapasztalat hozhat az életemben. Ezáltal nő a megélt szenvedés.

De ha a szenvedést és betegséget egyszerűen olyan időszakoknak tekintem, melyekben az életem vagy én, teljes emberként átmenetileg kevésbé vagyok bizonyos egyensúlyban vagy bizonyos harmóniában, akkor egy semlegesebb álláspontot foglaltam el, mely nem eleve már ítélkezik és jó/kívánatos vagy rossz/kerülendő kategóriákra oszt. Egy ilyen álláspont lehetővé teszi számomra, hogy a szenvedést, betegséget elfogadjam, megéljem és elkezdjem megérteni.

Mi a betegség?

Az itt leírt egészségfogalom lehetővé teszi, hogy a betegséget teljesen más fényben lássuk és megértsük.

Mint minden emberi létállapot, a betegség és a szenvedés is olyan különböző erők teljesen egyéni összejátszásából adódik, amelyek minden embernél és egy ember különböző élethelyzeteiben is nagyon különböző súllyal esnek latba. Számomra az itt aktív erők közül a legerősebbnek egészében tekintve a már leírt folytonos változás, az állandó növekedésre és kibontakozásra törekvő erő látszik, egy teljesen pozitív erő, még ha nem mindig is úgy éljünk meg. Személy szerint ezt a fokozatos megszabadulás felé való állandó törekvésnek és vágyakozásnak is tartom.

Ennek megfelelően életünkben a legtöbb probléma és betegség a változás ilyen krízishelyzeteiben jelentkezik.  A bizonytalanság és félelem (melyek persze nem mindig tudatosak) elutasítást, ellenállást, nem-akarok-tudni-róla álláspontot hívnak elő, s véleményem szerint ez a legfőbb oka a szenvedésnek és a testi, lelki betegségeknek.

Ebből a szempontból nézve az is világossá válik, hogy az ezen erő által előhívott problémák és betegségek nem csak nagyon pozitívak, hiszen a fejlődésünk megnyilvánulásai, hanem alapvetően átmeneti természetűek is. Lényegük a krízisé. Egy krízis elkezdődik, tetőzik, majd alábbhagy, s végül teljesen megszűnik. A legfontosabb tényező, amely ezt a törvényszerű lefutást és végleges megoldást meg tudja akadályozni, az az emberben lévő, mindenek előtt félelemből és tudatlanságból fakadó ellenállás.

Sok betegség nem azért keletkezik, mert valami nincs rendben, hanem mert az ember energetikai mezője és teste épphogy jól és helyesen működik. Elsősorban az, hogy nem tudjuk, mi történik, és az ebből keletkező félelem változtatja a krízist átláthatatlanná, fenyegetővé és szenvedéssel telivé.

Mint már fentebb említettem, vannak más okai is a betegségnek és szenvedésnek, nem csak a kibontakozásra törekvő erő és az azzal szembeni ellenállás. Ezek a másik erők nem törekszenek mintegy belső törvényszerűséget követve megoldásra. Sokkal inkább vezethetnek páran közülük  - amennyiben nem szűnnek meg, vagy egy másik erő ki nem egyenlíti őket - egy többé vagy kevésbé nyilvánvaló károsodáshoz vagy akár az ember pusztulásához.

A szenvedések egyik jelentős forrásaként itt a saját testünkkel ill. az egész személyünkkel való visszaélést említhetjük. Ennek egy része bizonyára a leírt ellenállás kifejeződése, másrészt azonban tudatlanságból és társadalmi konvenciók miatt is károsítjuk a testünket és lelkünket, helytelen táplálkozással, drogokkal vagy mozgásszegény életmóddal és nem tudatos "testben-levéssel", hogy csak pár tipikus példát említsek.

Mivel az emberek mindig egy konkrét szociális környezet részei (pl. család és más társadalmi közösségek), boldogságukban és szenvedésükben is ennek a térnek az erőit élik meg, amelyeket nem ők maguk, vagy egyedül hoztak létre és nem egyénileg felelősek értük.

Más külső, és az egyes ember által nem befolyásolható tényezők is okozhatnak betegségeket és szenvedést. Ide tartoznak pl. a vírusos vagy bakteriális fertőzések, külsőleg okozott balesetek és sérülések, vagy balesetek, háború és természeti katasztrófák kihatásai.

Persze itt nem szabad elfelejtenünk, hogy az ember soha nem a környezetétől függetlenül létezik, sokkal inkább annak integrált része. Az itt tárgyalt összefüggésben ez azt jelenti, hogy például fertőzéses megbetegedések és járványok  esetén is mindig hozzájárulnak a belső faktorok mint megrekedt fejlődési lépések, ha egy fertőzés bekövetkezik.  Mindennapos fertőzéses megbetegedéseknél, mint a vírusos megfázások többnyire sokkal fontosabb ez a belső dinamika mint a kívülről behatoló erők - inkább megfertőzzük magunkat mintsem megfertőződünk. A nagyon agresszív külső kórokozók által okozott középkori himlőjárványok esetében azonban, az egyéni belső dinamikának összehasonlítva sokkal kisebb jelentősége volt (habár mindig volt egy különböző nagyságú népességrész, mely nem betegedett meg). Többnyire balesetek esetében is nagy szerepet játszik az érintett személy belső fejlődési szituációja.

Végül van olyan szenvedés és betegség, ami látszólag semmire sem vezethető vissza, ami csak úgy bekövetkezik vagy bekövetkezett az ember életében. Arra a kérdésre, hogy ezek honnan jönnek, a különböző kultúrák és azok mindenkori tudományai eltérő válaszokat adtak. Pl. genetikai okok következményeinek, karmának (korábbi cselekedetek következményeinek), sorsnak, Isten büntetésének és minden másnak tartották, tartják őket.

Az itt leírt különböző okokat nem lehet egymástól függetlennek tekinteni, sokkal inkább áthatják és befolyásolják egymást és minden egyes betegségnél együtt hatnak, különböző intenzitással. Azonban az egyes ember belső fejlődési dinamikája szinte mindig központi szerepet játszik. Csak kivételes esetekben veszít jelentőségéből.

Az okok nem teljes körű felsorolása azt mutatja, hogy e felfogás alapján nem minden szenvedés és betegség alapvetően átmeneti természetű. Nem lesz mindig minden jó a szó szoros értelmében; sok szenvedés van a világban és mindnyájan meg fogunk halni.  Ám a legtöbb probléma és betegség elmúlik, és erős a tendenciájuk arra, hogy megoldódjanak, ha az ember nem "ragad le " bennük. Ez elsősorban olyan témákra vonatkozik, melyekkel a leggyakrabban találkozunk a shiatsu gyakorlása során. Példaként említhetjük itt a mozgásszervrendszer legtöbb problémáját (mint pl. váll-, ízületi,- hátfájdalmak), de funkcionális szervi problémákat is (mint a fejfájás, gyomorpanaszok, vagy a női ciklus zavarai), lelki szenvedések vagy általános életkrízisek.

Ez messzemenő következményekkel járhat a munkánkra nézve. A shiatsunak, mint minden más, emberekkel végzett, teljességet célzó terápiás munkának ugyanis az egészség fenti meghatározása és az abból eredő betegségfogalom azt jelenti, hogy alapvetően nem arról van szó, hogy egy fájdalom, krízis, betegség ellen küzdjünk, s hogy azt megszüntessük.

Természetesen azt szeretnénk, hogy a kezeltjeink hamarosan jobban legyenek - már csupán a mások iránt érzett természetes együttérzésből fakadóan is, de őszintén szólva azért is, mert ez sikeressé teszi a kezeléseinket. Minden számunkra rendelkezésre álló eszközt, minden tapasztalatunkat felhasználjuk, hogy a kezeltjeinknek amennyire csak tudunk, segítsünk. Ez egy nagyon fontos aspektusa a shiatsu gyakorlásnak - s mégis viszonylag felületes.

Munkánk igazi lényege abban áll, hogy az embert egy nehéz helyzetben kísérjük, bátorítsuk, és támogassuk, hogy tovább menjen azon az úton, amin jár, s hogy új megoldásokat találjon. A testtel végzett munka erre egy első osztályú módszer.  Ezen felül a támogatás lehetséges jelentősége a kísérő beszélgetés és tanácsadás által válik láthatóvá.

Micsoda pozitív kilátások a munkánkra nézve! Semmit sem kell leküzdenünk, semmit sem kell megszüntetnünk! Semmit, sem örömöt, sem betegséget sem szenvedést, különben értelmetlenül és feleslegesen avatkozunk egy ember életébe. Mindennek megvan a saját helye és létjogosultsága. Ez nem azt jelenti, hogy az ember a szenvedésében,  egy betegségben megrekedjen, hanem épp az ellenkezőjét.

Minden a legpozitívabb erő megnyilvánulása, ami az emberben hat. Ha felismerjük ezt az erőt, megsejtjük szépségét, az sokkal hatékonyabb a csomó kioldásához, mint minden támadás és megszüntető trükk. Ez azt is jelenti, hogy minden ismeretünket, tapasztalatunkat és  tudásunkat felhasználjuk. Hisz nem az a cél, hogy valamit meg nem történtté tegyünk, hanem épp az ellenkezője, hogy újra történjenek dolgok, hogy az erő újra hatni tudjon.

Egy probléma, egy betegség mindig sokszorosan kisebb mint egy ember ereje és szépsége.  Ha a betegségre koncentrálunk, az beszűkülést és félelmet okoz. Vagyis ha egy ember erejére és szépségére figyelünk, akkor újra történnek a dolgok, tovább folytatódik a fejlődés és új terek, megoldások keletkeznek, jólét áll elő.

Ez a tanulmány természetesen nem foglalkozik kimerítően a témával. Nagyon sok dolgot ki kellett hagyni pl. a betegség és szenvedés viszonyát (mert nagy különbség van a kettő között), a fájdalom természetét (a fájdalom majdnem mindig egy leválasztódás, egy nem-engedés), vagy a kérdést, hogy mit tehetnek az emberek (kezeltjeink és mi magunk is) az egészséges életért. Minden esetre az egészség itt leírt felfogása alapján minden ilyen kérdés megválaszolható.

A cikk a 2004-es Kientalban megrendezett Európai Shiatsu Kongresszus nyomtatott anyagából származik.